Hiphop pinokkió: avagy a Mr.Busta story

Ahogy minden dolognak előbb-utóbb vége szakad, épp úgy igazzá vált ez ESSEMM és Mr.Busta kapcsolatára is. Mivel a csendes elválás nem lehetett opció, -hiszen Kordik úr úgy intézi ezt is, ahogy az összes eddigi térvesztését, facebook acélkodással és nagyotmondással- ezért elejét véve a találgatásoknak, konspirációknak és rossz nyelvű pletykáknak, itt és most öntünk tiszta vizet a pohárba.

Mr.Busta nagyon igyekszik még a csillagokat is lehazudni az égről, (két nap alatt már vagy 5 postot írt ezzel kapcsolatban) és mivel senki nem akar a szintjére süllyedni, és senki nem tudja a hallgatói közül ellenőrizni a kiírásai valóságtartalmát, boldog disznó módjára dagonyázik a lehetőségben, hogy a sok butaságára úgysem érkezik majd érdemben reakció, vagy cáfolat. De, érkezik.

Akit a hazai zenei élet ezen mélységei nem mozgatnak, az innentől feleslegesen olvassa tovább ezt a cikket, nekik kellemes zenehallgatást kívánunk, szeressenek bármilyen zenét, vagy előadót is. Mi soha nem kértünk és nem is fogunk kérni senkit arra, hogy bojkottáljon különböző előadókat, vagy forduljon el tőlük. Nagyon sok hallgatónk van aki épp úgy szereti a GARAGE, ahogy az RTM zenéit is, nekik nem kell választaniuk semmi közül, hiszen ez a történet nem a rajongókról szól, hanem ESSEMMről és Mr.Bustáról, így nekik semmilyen “csatát” nem kell megvívniuk. Aki viszont ennél részletesebben kíváncsi ESSEMM (és ezáltal a GARAGE) álláspontjára, annak egy visszafogottan terjengős írásban most bemutatjuk. Az hogy ki milyen zenét hallgat és azt miért teszi, mit élvez benne és egy adott stílus mely képviselőit követi, az egyénenként teljesen eltérő. Ahogy eltérő az is, hogy az adott ember a zenét kizárólag rajongásmentes kikapcsolódásra használja, vagy egyfajta kultuszt követ, amit gyakran életérzésnek titulál, konfliktusok esetén pedig a helyzet elemzése nélkül az általa favorizált előadó mellett foglal állást. Az utóbbi kategória az, akire Mr.Busta a karrierjét építi.

Mrs.massza, mr.buta, bassza… idióta gúnynevekből mi is elsüthetünk párat, de az ilyen kisstílű és gyermeteg vonalat mi inkább hanyagolnánk. Épp elég súlyos maga a tény, hogy valaki olyan nevet választ magának, olyan jelzőt aggat magára, aminek a jelentésével valószínűleg tisztában sincs. “Busta” az amerikai szlengben azt az egyént és jellemet írja le, aki egy face-to-face konfliktusban ha nem képes magát megvédeni, fegyvert ránt. Mindig nagyon harsány, hangos és feltűnöskődő, wannabe jellem. Persze amennyiben ez tudatos döntés volt a részéről (hiszen végül is a definíció tökéletesen illik rá), akkor itt szeretnénk külön bocsánatot kérni a fenti pár sor miatt.

A mindenkit önzetlenül támogató (sic!), mindenkit a pályán elindító (sic!), mindenki sikereinek alapköveit kibányászó (sic!) Mr.Busta a maga majd 20 éves “piaci” jelenléte alatt a szakma nagy részével dolgozott már együtt, és rengeteg lemezt és zenét kitermelt magából, ami mindenféle közelebbi nézőpont vagy morális fejtegetés nélkül egy elismerendő eredmény. Lenne, ha nekünk itt most az lenne a célunk, hogy ugyan azt a hamis propagandát toljuk le a torkotokon, amit ez idő alatt ő képviselt. A valóság ezzel szemben kicsit árnyaltabb: hiába jöttek futószalagon a lemezek, a klipek, a közreműködések, a szakma tisztelete nem jött, ezért kompenzálásként ezen idő alatt ő olyan előadókat pocskondiázott nyilvánosan (amiért szerinte túl sokáig dolgoztak egy lemezen), akik annyira más szintet képviselnek szövegvilágot és tartalmat tekintve, amihez Mr.Busta még egy halomba hordott Mercedes kupac tetejéről sem érne fel. Ezek mind részei a shownak, a shownak pedig mennie kell. Ha nem megy, akkor jön a depresszió, a stressz és a pánikrohamok, gyógyszerek és nyugtatók armadája, abból pedig a meggondolatlan lépések amik általában facebook postok és dühös telefon/üzenetváltások formájában törnek ki belőle. Ha ehhez hozzávesszük a hétköznapi ármánykodásokat, a valódi tisztelet és lojalitás hiányából fakadó hátbatámadásokat és kibeszéléseket, akkor ez így egyben elég jó magyarázatot szolgáltat arra, hogy miért van és volt ennyi konfliktusa a “karrierje” során.

Ki az akinek életszerű, hogy a vele együttműködésbe keveredő emberek mindig ugyan azt az utat írják le, évről-évre, előadóról-előadóra?

Megismerkedés > barátkozás > közös munka > egymás fényezése > hosszú csend > facebookos gyűlölethadjárat.

Megpróbáljuk a teljesség igénye nélkül felsorolni azokat az előadókat, akikkel az elmúlt években Mr.Busta marakodott (bocsánat, akik megtámadták és hátbaszúrták, vagy csak “csicska ratyi buzik”): Hibrid, Escobar, RICO, BSW, Wanted, Missh, Killakikitt, Hősök, Fluor, Curtis, Antal, Day, Tibbah, Siska, Deniz, Raul, Horváth Tamás, NKS, AKPH, YoungG, Dopeman, sorolhatnánk még… és most ESSEMM. (Itt most mindenki gondolja végig, hogy a fent megnevezett előadóknál milyen hosszú a háborús ellenfelek listája, és az milyen arányú kontraszt Mr.Bustához képest). Mindig kell valaki, aki ellen lehet lázítani, aki ellen lehet harcolni (legalábbis látszatszerűen), mert ha senki sem támad “ránk” (mert a retorika sosem csak róla, hanem a kiadóról, “róluk” szól), akkor nincs miért hírbe kerülni. Az új zenékre egyre kevesebben kíváncsiak (YT statokat meg lehet nézni), főleg ha szóló zenéről van szó. Ezzel szemben a facebookon indulatokat gerjeszteni, prosztó, tanulatlan tahó módjára ócsárolni másokat, óvodás szintű stílusban kóstolgatni olyan előadókat akikkel hónapokkal azelőtt még kebelcimborák voltak, az marketing szempontból rövidtávon kifizetődő, hosszú távra meg ebben a stádiumban már nehéz tervezni. Persze ha ez jól kivitelezett beefek formájában történik, akkor az a kultúra része és velejárója, de itt a modell már ezer éve kizárólag a facebook tábor feltüzeléséből áll. Pedig kevés férfiatlanabb dolog van annál, mikor az ember bárkibe belekapaszkodik csak hogy háborúba menjen vele. Ráadásul egy olyanba, amit csak ő szeretne, és csak ő küzd benne egyedüliként. Ha viszont valós helyzet áll elő, és valaki férfi módjára áll elé, előre tisztázva az ökölszabály és az egy-egy ellen kereteit, akkor minden lehetőséget kihasznál a helyzetből való kihátrálásra, majd ha ez sikerült, újabb facebook postban folytatja. Emlékezetes eset volt és videóanyag is készült róla, mikor PajaG megkereste egy szóváltás után az egyik plázában, ahol az akkor még barát státuszban működő Escobar mentette ki, míg ő rendőrt hívott az épület elé, és az ott lévő barátai mögött bújkált. Vagy az a kevésbé felkapott eset, amikor a YoungGvel folytatott “harc” után a virágágyáson keresztül rohanva ugrott be az autójába, és hajtott el szélsebesen. Majd később a facebookra egy régebben készült fotót feltöltve próbálta bizonygatni, hogy neki semmi baja, és “így néz ki akit megvertek“. Mindenki hallhatta azt a youtubeon is fellelhető hanganyagot, amiben (nyilván cinikus hangvételben, valamilyen fenyegetésnek hangzó dolgot próbál kiprovokálni) arról beszél -egy hang alapján tizenéves gyereknek-, hogy ő milyen rendőrségi és nyomozói kapcsolatokkal rendelkezik, és természetesen él is ezekkel, ahogy azt egy tűzben edzett spártaitól megszokhattuk ha az “életére törnek“. Természetesen minden egyes műbalhé vagy balhé után elvárja a rajongóitól és a barátaitól, hogy forduljanak el és szakítsanak meg minden kapcsolatot azzal, akivel ő rosszba lett. Nyilvánvalóan ez lépett működésbe akkor is, mikor ESSEMM közreműködött az egyik friss Hibrid zenében.
Eléggé egybevág ez a mechanizmus a tőle megszokott kíirásokban működőekkel: ha kihívják egy “meccsre” a lakóhelyén, akkor ő mindig épp egy másik városban tartózkodik, de a facere már az megy hogy “nem jöttetek ratyik”. Ha előre közlik hogy egy az egy ellen, ökölszabály, akkor az jön hogy “viperával, hatan jönnétek rám”. Ő bárkit bever mint a koporsószeget és bármikor kiáll bárkivel, jöhetnek többen is, csak éppen az a néhány alkalom nem megfelelő erre, mikor a kihívó fél bárhova oda menne, ahol ő éppen tartózkodik. Az előadókból behízelgés után kiveszi amit lehet, majd a kapcsolat megromlása után nyilvános gyalázkodásba kezd, és leadja az ő mindig mindenkinek segített, és mindenki kihasználta majd eldobta és ellene fordult lemezt.

Nem indította el ő senkinek a karrierjét (bár az RTM tagok nevében nem akarunk nyilatkozni, ha ők a saját esetükben másként látják ezt, a szívük joga), de főleg nem ESSEMM-ét. Jó időben, jókor látta meg benne a lehetőséget, és ebből megpróbált profitálni, ahogy tette ezt még éveken keresztül a legnagyobb barátságot színlelve, a legképmutatóbb húzásokkal a háttérben tevékenykedve.

Pont hogy ESSEMM (meg a BSW, meg a többiek akikkel együtt dolgozott majd háborút indított ellenük) volt az, aki lehetőséget adott neki arra, hogy még egy ideig a víz felszínén maradhasson. Nem véletlenül érezhette mindenki ebben az időszakban, hogy ő minden ESSEMM fényképen ott van, mindig a nyakán lóg, és heti rendszerességgel igyekszik zenékbe bevenni őt. Ebben sem a jóindulat, vagy az őszinte barátság, sokkal inkább a nyereségvágy motiválta, ahogy mindig mindenben. Többször hangoztatta hogy „nem kerestél nekem egy fillért sem”, de azért azok a pólók, kulcstartók meg egyéb merch cuccok, amiken a Boros és Kordik vonal szerepelt, kizárólag neki hoztak bevételt, vagy azok az esetek mikor sorozatban ingyen lépett fel ESSEMM az RTM-GRG partykon, ahol szintén Bustanak volt szüksége a GARAGE névre, mert egy szimpla RTM party nem hozott volna be kellő nézőt. Vagy hogy a digitális disztribúcióknál az ESSEMM lemezen lévő közreműködései kapcsán, ESSEMM által kiadott zenék után ő tartott igényt a jogdíjakra és a videó által generált esetleges bevételre. Vagy hogy ugyan ezen digitális boltokba, kérdés és engedély nélkül töltötte fel a közös dalaikat, szintén nyerészkedés céljából. Vagy hogy ő hozott ESSEMMnek lájkokat, holott az évek alatt vagy 1000 olyan hozzászólást kellett mind youtubeon mind facebookon visszatartani, vagy törölni, amiben Mr.Bustat minősítették nem éppen elismerő módon, de mi sosem engedtünk teret annak hogy másokat gyalázzanak a platformjainkon. Még akkor sem ha egy ilyen nyilvánvalóan szociopata vonásokkal bíró, Napóleon-komplexusos emberről van szó.

Hangzatos dolog arra hivatkozni, hogy itt mindenkiből ő csinált valakit, holott sokkal testhezállóbb hasonlat lenne, hogy ő az a fűben lapuló szar amibe minden előadó belelépett itthon, aztán gyorsan letörölte a cipőjéről és ment tovább a dolgára.

De felhozhatjuk példának azt is, mikor előbb a Navracsiccsal egy asztalnál ülve arra panaszkodott, hogy az RTM nem kap állami támogatásokat -pedig ha valaki megérdemelné, azok csak ők lehetnek-, ezt követően a Kirakat UG videó alatt az abban felmerülő előadókat oltogatta, mennyire “csicska dolog” pénzt elfogadni az államtól, majd ezután bejelentette hogy mostantól az RTM is pályázik állami pénzekre. Következetesség és gerinc level 99. Vagy azt, mikor az ESSEMM számára szervezett meglepetés születésnapra testőr haver kíséretében érkezett, jóval mindenki más előtt -hogy elkerülhesse a kínos összesúgásokat amit a megérkezése generált volna-, hiszen a társaságban több olyan előadó is meghívott volt, akikkel -milyen meglepő- Mr.Bustának konfliktusa van/volt. A folyamatos, görcsös reprezentálási kényszer ami jól jellemzi minden megmozdulását, és bár szeret az eredetiség és az “első voltam ebben meg abban” fényében tetszelegni, a valóságban kivétel nélkül minden lépése vagy “eredeti terve” egy külföldről vagy éppen itthonról átemelt, valaki más által életre hívott ötlet lenyúlása, legjobb esetben egy apró módosítással. Soha nem rugóztunk, és nem is fogunk azon hogy mi elsők voltunk ebben vagy abban, de a kontraszt kedvéért kénytelenek vagyunk egy kicsit mégis felvázolni, milyen kronológiával követték egymást az események, mondjuk ha a GPC ruhák vonalát nézzük, ezzel is alátámasztva a fentebb leírtakat. Előbb behoztuk a melegítőnadrágokat, majd az RTM is elkezdett melegítőket forgalmazni, ez után hátizsákok jöttek, amit RTM hátizsákok követtek, terepszínű pólókat hoztunk, az RTM is követte, majd baseball dzsekiket hoztunk, és az RTMnél is befutottak, persze ugyan azokban a színekben, és természetesen a mi áraink alá árazva, és a lista itt még messze nem érne véget, csak már ez is elég. Mindez még így leírva is kicsinyes farokméregetésnek tűnik, ezért ismételjük, hogy ez pusztán a szemléltetés eszköze. Az RTM logók -amiből volt vagy 5- szinte kivétel nélkül más, már létező logók másolatai, ezzel a témával már régebben is foglalkoztak több olyan fórumon, ahol azok az emberek gyűltek össze, akik “nem tartják magukat Mr.Busta szimpatizánsoknak”. A zenei, vizuális és marketing átemelések (lenyúlások) sorába (külföld/belföld egyaránt) bele sem kezdünk. De ebből az egészből nem is lenne igazából akkora baj, hogy cikkbe foglalva kelljen taglalni, ha nem erőltetné úton-útfélen mindenhol azt, hogy ő volt mindenben az első, ő hozta be ezt vagy azt itthonra, mert akkor nem szúrna szemet. Így viszont szemet szúr, és több mint irritáló.

A már fentebb említett “hosszú csend” szakaszban már javában szivárogtak a hírek, telefonbeszélgetések és egyéb hitelt érdemlően beazonosítható anyagok, amikből teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy milyen ember is ő,  (jelen esetben nyilván ESSEMM-ről van szó, de természetesen a fentebb felsorolt előadóknál is hasonlóan alakult és alakulhatott ez), miközben szemtől szemben, beszélgetések alkalmával a lehető legsimulékonyabb, legbarátságosabb, leghízelgőbb és teljesen konfliktuskerülő formáját próbálja elővenni. Nagyon hosszan lehetne sorolni a vele kapcsolatos kétszínűségeket, ármánykodásokat, kavarásokat és betartásokat, de ezekről számoljanak be az előadók maguk, ha úgy érzik szeretnék ezt részletesebben kifejteni, nekünk nem posztunk mások által elmesélt eseteket itt megírni (ez természetesen az ESSEMM-el kapcsolatos dolgokra nem feltétlenül vonatkozik).

A csendes elválás egyik jelzésértékű gesztusa volt, vagy lett volna a részünkről, hogy a Charlie és a dislike gyár című cikkünkben nem neveztük meg név szerint, pedig aki nyitott szemmel jár az maga is összerakhatta, hogy csak egy olyan előadó van ebben az országban, aki képes egy ilyen elképesztően irigy húzásra, pénze is van rá hogy ilyen értelmetlen baromságokra herdálja el, és véletlenül épp Hibrid a másik előadó akire dislikeot vesz. Közvetlenül a cikk megjelenése után pedig volt annyira hülye, hogy még megkérdezi ESSEMM-től üzenetben, hogy “TESÓ (sic!), mi ez a dislike téma?“.

Azzal az emberrel alakoskodni, aki éveken át kiállt érte, védte a barátai előtt (hiszen ők a kezdetektől fogva látták, micsoda egy jellemtelen ember) több mint gáz. Csak az ilyen eltorzult világban lehet opció az, hogy emberek parancsra hátat fordítsanak másoknak azért, mert egy másik barátjuk már nem kívánja őket emberszámba venni. Elfogadjuk hogy vannak emberek akik birkanyájban érzik magukat jól, és saját vélemény híján kénytelenek mindig a nyájjal vonulni, de ez rendkívül destruktív és jellemtelen dolog.

A kapcsolat “fénykorában” azok az előadók akik azóta mind az ellenségei lettek, kizárólag azért álltak oda mellé, mert ESSEMM barátai voltak, és ő creditet adott ezzel Mr.Bustanak.

A mai napig a kötél remix az egyik legtöbbet nyomott dal, és a csatorna üdvözlő videója (persze a cikk után nyilván megváltoztatja majd), pedig ha Busta csak tized annyira lenne egyenes és következetes, mint amilyennek képzeli vagy beállítja magát, azoktól a zenéktől már meg kellett volna szabadulnia, ahogy a barátaitól is tette. De nyilván az pénzt hoz, és nála ez az egész dolog csak ebből és az ismeretlenek elismeréséből áll, ez az ami életben tartja. Erről szólnak az állandó villogós postok, hol a drága de senkit nem érdeklő óráiról, hol az autóiról vagy bármi egyébről, amivel képes forint alapon besúlyozni saját magát.

A hallgatóinkat külön megkérjük, ne kezdjenek felesleges szópárbajokat, miniháborúkat, ne kommenteljenek semmit olyan zenék alá amiket nem szeretnek. Nekünk nincs szükségünk védelemre, mivel nem fenyeget minket senki akinek bármiben is súlya lenne. Hallgassatok zenét, keressetek értéket, mondanivalót, üzeneteket.

Ne hagyjátok, hogy egy hangos kakadu faluvégi focimeccsek szintjére süllyessze a hazai hiphop közéletet, ahol csak az számít ki melyik színű mezt húzta fel és melyik városban lakik, de a “foci” minőségét és a játékot magasról leszarja mindenki, jobban élvezik a szotyiköpködést, ordítozást és a székdobálást.

Hallgatóként soha nem lesz lehetőségetek betekinteni a színfalak mögé és reálisan megítélni az embert azokban, akiket előadókként követtek. De ha kicsit távolabbról szemlélitek a képet, és félreteszitek az egyik vagy másik oldal irányába érzett elfogultságotokat, akkor egy egyszerű logikával is kiszűrhető mindaz, amikről ebben a kicsit hosszúra nyúlt írásban szólni akartunk.

Részünkről a történet itt véget is ér, ESSEMM pedig ebben a cikkben ismételten felkéri (ezúttal már a nagy nyilvánosság előtt) Mr.Bustat, hogy jelöljön meg egy időt és helyet ahol férfi a férfi ellen, kizárólag az ökölszabályok mentén hajlandó bizonyítani, hogy tényleg olyan tökös gyerek mint amilyennek nap mint nap előadja magát a facebookon. (Tudjuk hogy nem az, hiszen ez a sokadik alkalom mikor nyilvánosan hívják ki, és ő kihátrál, majd a facebookon bizonygatja a gránit keménységét)

Aki pedig szeretne még olvasni, annak ajánljuk az alábbi írást, amiben a pszichopaták jellemzőit veszik listába. Ha valaki erős párhuzamokat vél majd felfedezni a leírás és Mr.Busta jelleme között, az nem a véletlen műve lesz:

A pszichopaták 13 jellemző tulajdonsága

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.